Decemberben kicsit lelassul a város. Józsefváros utcáin sétálva egyre több helyen gyúlnak fel az ünnepi fények, a kirakatokban megjelennek a karácsonyi díszek, és sok családban előkerülnek a régi történetek, receptek, szokások. Az év vége nemcsak a készülődésről szól, hanem arról is, hogy figyelmet adjunk egymásnak.
Az ünnepek közeledtével sok szülő érzi úgy, hogy egyszerre kellene mindent tökéletesen megoldani. Ajándékokat, programokat, meghitt pillanatokat. Pedig a gyerekek számára legtöbbször nem a csillogás a legfontosabb, hanem az együtt töltött idő.
Az advent jó alkalom arra, hogy tudatosan lassítsunk. Egy közös gyertyagyújtás, egy esti mese, egy közös sütés vagy egy séta a környéken mind olyan élmények, amelyek hosszú távon is megmaradnak. Józsefváros sokszínű közössége ilyenkor különösen megmutatja az erejét. Különböző családtípusok, generációk és kultúrák élnek egymás mellett, mégis összeköt bennünket az ünnep várása.
Hiszünk abban, hogy az ünnep nem a tökéletességről szól, hanem az elfogadásról, az odafigyelésről és az egymás iránti felelősségről.
Az év végén érdemes egy pillanatra megállni, visszanézni, és megköszönni mindazt, amit közösen elértünk. Köszönjük a józsefvárosi családoknak az együttműködést, a bizalmat és az aktív részvételt. Bízunk benne, hogy a következő évben is együtt tudunk dolgozni egy még erősebb, még összetartóbb közösségért.
Kívánunk minden józsefvárosi családnak békés adventi időszakot, örömteli ünnepeket és reményteljes új évet!
A Ficsak Józsefváros önkéntesei nemrég asszertív kommunikációs tréningen vettek részt Hennel Éva mediátor, mentálhigiénés szakember vezetésével, amely nemcsak hasznos tudást, hanem sok vidám pillanatot is hozott a csapatnak. A foglalkozás célja az volt, hogy a résztvevők megtapasztalják a különböző kommunikációs stílusokat, és a saját élményeiken keresztül értsék meg, hogyan válhatnak magabiztosabbá és tiszteletteljesebbé a mindennapi helyzetekben.
A nap egyik legnépszerűbb része a gyakorlati bemutató volt, ahol mindenki kipróbálhatta az egyes kommunikációs módokat. Volt, aki a túlzottan alkalmazkodó stílust élte meg magán, mások az indulatos, akadályokat görgető szerepben próbálták ki magukat. A feladatok során gyorsan kiderült, mennyire másként hat ugyanaz az üzenet attól függően, hogyan fogalmazzuk meg és milyen hangulatot viszünk bele. A közös felismerések sok nevetést és még több megértést hoztak a csapat számára.
A tréning központi eleme volt a kommunikációs tölcsér modell is, amely bemutatta, hogyan és miért vesznek el információk az üzenet útja során. A résztvevők izgalmas példákon keresztül tapasztalhatták meg, hogy a félreértések gyakran nem rossz szándékból fakadnak, hanem abból, hogy a kimondott szavak csak töredékei annak, amit valójában gondolunk vagy érzünk. A tölcsér jól szemléltette, miért fontos a pontos, tiszta és követhető megfogalmazás, főleg, hogy különböző zavaró hatások (pl. irodai környezet keltette zaj), vagy a saját belső lelkiállapotunk szűrői is mind torzítják azt, hogyan jut el a célba az, amit mondani szándékozunk.
A nap végén a csapat megismerte azt a négy elemes kommunikációs keretet is, amely segít asszertívvé tenni mind a munkahelyi, mind a családi helyzeteket. A tiszta helyzetmegnevezés, az érzések megfogalmazása, az igények vállalható kimondása és a konkrét kérés együttese olyan egyszerűen alkalmazható eszköz, amelyet bárki beépíthet a mindennapi kommunikációjába. A résztvevők külön kiemelték, hogy ez a megközelítés felszabadító érzést ad, mert támogatja a határok kijelölését és az együttműködésre törekvő párbeszédet.
A Ficsak Józsefváros tréningje nem csupán tudást adott, hanem közösséget is épített. Az önkéntesek újra és újra rácsodálkoztak arra, mennyivel könnyebb megérteni egymást, ha tudatosan figyelünk a kommunikáció minőségére. A tanultak a jövőben segítik majd a szervezet programjait, rendezvényeit és mindennapi közös munkáját. A csoport egyöntetű visszajelzése szerint már most érzik a változást: kevesebb félreértés, több türelem, több mosoly.
A család az a hely, ahol megtanuljuk, hogyan bánjunk egymással. Hogyan kérjünk, hogyan mondjunk nemet, hogyan fejezzük ki a dühöt, a szeretetet, a félelmet. Minden szó, minden gesztus mintát ad gyereknek, párnak, szülőnek egyaránt. Ezért nem mindegy, hogyan kommunikálunk. Az asszertív kommunikáció abban segít, hogy őszintén ki tudjuk mondani, amit érzünk és gondolunk, miközben tiszteletben tartjuk a másikat is.
Mit is jelent pontosan az asszertivitás?
Az asszertivitás nem harsányság, nem az erő fitogtatása. Sokkal inkább önismeret és bátorság. Az asszertív ember tudja, mit akar, és azt is, hogy a másiknak is joga van a saját érzéseihez.
Három alapvető kommunikációs stílus van:
A passzív, aki inkább elhallgat, hogy ne legyen konfliktus. Ő gyakran frusztrált, mert úgy érzi, mások döntenek helyette.
Az agresszív, aki erőből próbál érvényesülni, és ezzel megbánt másokat.
Az asszertív, aki nyíltan, de tisztelettel kommunikál, és nem fél képviselni önmagát.
A különbség talán egy mondatban is megmutatkozik:
Passzív: „Mindegy, nekem jó így is.”
Agresszív: „Most az lesz, amit én akarok!”
Asszertív: „Szeretném, ha ezt most így csinálnánk, mert nekem ez fontos.”
Mindennapi családi helyzetek, ahol sokat számít
1. Esti fürdés A legtöbb szülő ismeri a „nem akarok fürdeni!” típusú estét. Egy dühös reakcióval könnyen hatalmi harccá válhat a helyzet. Az asszertív megközelítés más: „Látom, hogy most inkább játszanál, de eljött a fürdés ideje. Utána még olvashatunk egy mesét.” Itt a szülő elismeri a gyerek érzését, mégis tartja a határt. Ez biztonságot ad, nem gyengeséget.
2. Szülők vitája helyett A hétköznapi feszültségek gyakran abból fakadnak, hogy valaki úgy érzi: ő többet tesz bele, mint a másik. A különbség óriási lehet abban, hogyan fogalmazzuk meg:
Hibáztató: „Te sosem segítesz semmiben!”
Asszertív: „Túlterheltnek érzem magam és szeretném, ha néha te is elmosogatnál.” Az első támadás, a második meghívás az együttműködésre.
3. Amikor a kamasz visszabeszél Egy tinédzser sokszor próbálja a határokat. Ilyenkor az asszertivitás a szülőt is védi. „Nem szeretem, amikor ilyen hangon beszélsz velem. Meghallgatlak, de csak akkor, ha tisztelettel beszélünk egymással.” Ez nem megalázás, hanem világos keret, amelyben a gyerek is tanulja, hogyan lehet érzelmeket kifejezni anélkül, hogy bántana.
Az asszertív család ereje
Ha egy családban asszertívan kommunikálnak, ott a véleménykülönbség nem veszély, hanem lehetőség a megértésre. Ilyen közegben:
a gyerekek megtanulják, hogy az érzéseik számítanak,
a szülők nem érzik magukat tehetetlennek,
a párkapcsolatban pedig kevesebb a félreértés és a rejtett sértettség.
Az asszertív kommunikáció erősíti a bizalmat, mert mindenki tudja, hogy a másik őszinte, de nem bántó. Egy ilyen családban a gyerek nem fél hibázni, és a szülő sem fél beismerni, ha valamit rosszul csinált.
Hogyan tanulható meg?
Tisztázd magadban, mit érzel. Sokszor nem a helyzet, hanem a kimondatlan érzés feszít.
Használj „én”-üzeneteket. Például: „Csalódott vagyok, mert nem szóltál, hogy késel.”
Hallgasd meg a másikat. Az igazi asszertivitás párbeszéd, nem monológ.
Ne feledd: a cél a kapcsolat, nem a győzelem. Ha mindketten jól jártok, az az igazi siker.
Egy kis valóság: nem mindig megy tökéletesen
Lesz, hogy kicsúszik egy hangos szó. Lesz, hogy valaki megsértődik. Az asszertív kommunikáció nem azt jelenti, hogy mindig higgadtak vagyunk, hanem azt, hogy tudunk bocsánatot kérni, és újrakezdeni. A légkör, amit ezzel teremtünk, sokkal fontosabb, mint a hibátlan mondatok.
Az asszertív kommunikáció tehát nem divatos tréningkifejezés, hanem egy életforma. Olyan családokat épít, ahol mindenki számít, és ahol a szeretet nem a hallgatásban, hanem a kimondott szavakban kap formát.
Asszertív kommunikáció tréning Józsefvárosban
A Ficsak Józsefváros Alapítvány szervezésében most díjmentesen vehetsz részt egy olyan tréningen, ahol a résztvevők gyakorlati eszközöket kaphatnak a tudatos, együttműködő és önérvényesítő kommunikációhoz, interaktív feladatok és helyzetgyakorlatok segítségével.
Helyszín: Egyszülős Központ, 1085 Budapest, Üllői út 30.
Időpont: 2025. november 10. hétfő, 9-13 óráig (érkezés 8:30-tól)
A workshopot tartja: Hennel Éva mentálhigiénés szakember, diplomás mediátor, coach és tréner
A programon maximum 15 fő vehet részt, elsősorban önkénteseinket várjuk.
Az okostelefon, a tablet vagy a laptop ma már természetes része a mindennapoknak. Sokan dolgozunk, kommunikálunk, tanulunk vagy éppen szórakozunk a képernyőkön keresztül. Nem csoda, hogy a gyerekek is egyre hamarabb találkoznak velük. Egy hosszú bevásárlás közben sok szülő előveszi a telefont, hogy a kicsi mesét nézhessen, egy családi ebéd alatt gyakran egy tablet biztosítja a nyugalmat, és sokszor az esti mese helyett is digitális tartalom kerül elő.
De vajon jót teszünk ezzel a gyermekeinknek?
Mit mondanak a szakemberek?
Gyermekpszichológusok és idegrendszeri fejlődéssel foglalkozó kutatók szerint a képernyők túl korai és túlzott használata komoly kockázatokat hordozhat.
Fejlődési hatások: a kisgyermekek idegrendszere rendkívül érzékeny. Ha a valódi játék, mozgás, társas élmények helyett képernyő előtt töltik az időt, az gátolhatja a természetes idegrendszeri érési folyamatokat.
Figyelem és koncentráció: a gyors váltásokkal, színes ingerekkel teli digitális tartalmak nehezíthetik a tartós figyelem kialakulását.
Szociális készségek: a személyes kapcsolatok és az együtt játszás elengedhetetlenek a szociális fejlődéshez. Ha a gyerekek sok időt töltenek a képernyő előtt, kevesebb lehetőségük van valódi interakciókra.
Függőség kockázata: a túl sok digitális inger könnyen kialakíthat olyan mintákat, amelyek később függőségi problémákhoz vezethetnek.
Fontos hangsúlyozni: a technológia önmagában nem ellenség. Az életünk része, és jó kezekben számos előnyt hozhat. A kérdés inkább az, mikor és hogyan találkoznak vele a gyerekek.
Mit élnek át a szülők?
Sok családban mindennapos dilemma, hogy meddig engedjék a képernyőhasználatot. Egy fáradt nap végén sokszor kézenfekvő megoldás a tabletet odaadni a gyermeknek. A szülők gyakran érzik úgy, hogy ezzel egy kis nyugalmat, időt vagy pihenést nyernek, ami érthető. Ugyanakkor ott a félelem is: nem lesz-e mindez káros a kicsire?
Sokan keresnek „arany középutat”:
beállítanak időkorlátokat,
közösen néznek mesét, majd megbeszélik, mi történt benne,
vagy egyszerűen megpróbálják inkább más típusú játékokkal lefoglalni a gyerekeket.
Minden család más és más, ezért is fontos, hogy nyílt párbeszéd induljon a témáról.
Új törvényjavaslat a gyermekek védelmében
Nemrégiben benyújtottak egy törvényjavaslatot, amely szerint minden digitális eszközön kötelező lenne feltüntetni a „hatéves kor alatt nem ajánlott” figyelmeztetést.
Ez a szabályozás két dolgot szeretne elérni:
Megfékezni a túl korai digitális függőség kialakulását.
Erősíteni a szülők tudatosságát. A figyelmeztetés nem tilt, hanem emlékeztet: a kisgyermekek idegrendszeri fejlődése különösen sérülékeny időszak.
Természetesen egy címke önmagában nem fogja megoldani a problémát, de fontos lépés lehet abba az irányba, hogy a társadalom komolyabban vegye a digitális eszközhasználat kockázatait.
Hogyan lehet jól használni a digitális eszközöket?
A szakértők szerint a kulcs a mértékletesség és a szülői jelenlét. Néhány bevált tipp:
Határozz meg időkeretet! Rövid, jól behatárolt képernyőidő sokkal biztonságosabb, mint a korlátlan hozzáférés.
A Világegészségügyi Szervezet (WHO) javaslata szerint 2 éves kor alatt egyáltalán nem ajánlott a képernyőzés, 2–5 éves kor között pedig maximum napi 1 óra lehet a digitális eszközök használata. Későbbi életkorokban nincs konkrét ajánlás, de fontos az egyensúly megteremtése az online és offline tevékenységek, például mozgás, játék és alvás között, valamint a digitális zaj csökkentése, például az étkezések és az alvás előtti időszakban. Javaslat: amennyi időt a képernyő előtt tölt a gyermek, ugyanannyi időt utána kint a szabadban, mozgással eltölteni!
A hazai szakmai konszenzust összegző Képernyőidő-csökkentő Charta ajánlása alapján a 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távollévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából.
A gyerekek kikapcsolódást szolgáló napi átlagos képernyőideje ne haladja meg óvodáskorban a 30 percet, alsó tagozatos korban a 60 percet, felső tagozatos korban és később a 90 percet.
Legyél jelen! Ha a gyermek mesét néz vagy játszik, jó, ha a szülő ott van mellette, és segít feldolgozni a látottakat.
Adj alternatívát! Ha unatkozik, kínálj fel rajzolást, építést, közös játékot. Így nem a képernyő lesz az egyetlen megoldás.
Legyél példakép! Ha a szülő folyamatosan a telefonját nézi, a gyermek is ezt fogja követni.
A te véleményed is számít!
Most rajtad a sor! Mi, szülők, nap mint nap döntéseket hozunk gyermekeink érdekében, ezért különösen fontos, hogy a családok hangja hallatszódjon ebben a kérdésben.
Kérjük, szánj néhány percet a véleményed megosztására, és töltsd ki rövid kérdőívünket:
A válaszokat összesítjük, és az eredményeket a nyilvánossággal is megosztjuk. Ezzel is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy közösen találjunk jó megoldásokat a gyermekeink jövőjét érintő kérdésekben.
A nagyváros pezsgő, izgalmas környezet: színes programok, sokszínű közösség, gyors fejlődési lehetőségek. Ugyanakkor a városi élet kihívásokkal is jár, különösen a gyerekek és az őket óvó szülők, nagyszülők számára. Józsefvárosban, ahol a forgalom és a nyüzsgő közterek mindennaposak, a gyermekvédelem nem elméleti kérdés, hanem a szülők és a közösség közös felelőssége.
Közlekedés és biztonság
A kerületben sok a forgalmas utca és a zsúfolt kereszteződés. A gyerekek számára ezek különösen veszélyesek lehetnek, főleg ha figyelmetlenek, vagy ha túl korán engedjük őket egyedül közlekedni. A közlekedésbiztonság megtanítása nemcsak a testi épséget védi, hanem felelősségérzetet is alakít ki.
Járjuk végig minden reggel az iskolába vezető útvonalat, gyakorolva a zebrán való átkelést, a lámpák figyelését. Így idővel biztonságban engedhetjük el egyedül iskolába.
Különösen fontos felhívni a figyelmet az elektromos roller veszélyeire: egy bukósisak megmentheti a gyermeked életét!
A közlekedés és a közterek használata során a gyerekek idegenekkel is találkozhatnak. Fontos, hogy tisztában legyenek néhány alapvető szabállyal:
Ne álljanak szóba idegennel, ha az utcán szólítja meg őket, különösen akkor, ha segítséget vagy ajándékot kínál. Soha ne szálljanak be ismeretlen autóba, bármilyen indokot is mondjon az illető.
Beszélgessünk velük otthon rendszeresen arról, hogy mit szabad és mit nem, és játsszuk el a helyzeteket, így élesben sokkal magabiztosabban tudnak majd reagálni.
Például, ha egy gyereket megszólít egy idegen azzal, hogy „Gyere, megnézed a kiscicám?”, tudnia kell, hogy erre határozottan nemet kell mondani, és azonnal biztonságos helyre menni, ahol felnőttek vannak.
A zaj hat az egészségünkre!
A nagyvárosban a gyerekeket szinte állandó zaj veszi körül: a forgalom dübörgése, a szirénák hangja, a szomszédos építkezések zaja mind hatással van rájuk. Ez feszültséget okozhat, és hosszabb távon alvászavarhoz, koncentrációs nehézségekhez vezethet. A csend és a nyugalom nem luxus, hanem a gyermek fejlődésének alapfeltétele.
A csend nemcsak a zaj hiánya, hanem a testi és lelki feltöltődés lehetősége is. Nyugalomban a szervezet könnyebben pihen, a stressz csökken, a koncentráció és a memória javul. A csend támogatja a kreativitást és hozzájárulhat a belső béke, egyensúly megtalálásához is.
Rendeződnek a gondolatok is: nyugodt környezetben az agyunk képes „feldolgozni” a nap eseményeit. Ez rendkívül fontos a gyermekek számára!
Javítja a koncentrációt, ugyanis a csend lehetővé teszi, hogy figyelmünket egy dologra összpontosítsuk. Ez különösen hasznos a tanuló gyerekeknek és a szülőknek, akik sok feladatot zsonglőrködnek nap mint nap.
Erősíti a memóriát és a kreativitást is! Kutatások szerint a csend serkenti az agy tanulásért és emlékezetért felelős területeit. Nem véletlen, hogy sok művész és író keresi a nyugalmat alkotáshoz.
A városban, ahol a mindennapok gyakran zajosak és sűrűek, a csend igazi kincs: segíthet abban, hogy a szülők nyugodtabbak legyenek, a gyerekek pedig kiegyensúlyozottabban fejlődjenek.
Hogyan találhatunk csendet magunk és gyermekeink számára?
digitális pihenők: kapcsoljuk ki időnként a telefonokat, televíziót, számítógépet és hagyjuk, hogy a családi beszélgetések vagy az olvasás csendje töltse ki az időt.
meditáció, relaxáció: akár otthon, akár közösségi programokon érdemes kipróbálni, mennyi nyugalmat ad.
csendes családi idő: már napi 10 perc közös, nyugodt időtöltés is segíti a gyerekeket és a szülőket abban, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek.
Digitális világ
Sok gyerek idejének jelentős részét képernyő előtt tölti. Bár a digitális eszközök segíthetik a tanulást és a szórakozást, túlzott használatuk fáradtságot, szorongást és társas elszigetelődést okozhat. Fontos, hogy a szülők világos szabályokat állítsanak fel, és példát mutassanak a tudatos eszközhasználatban.
Tipp: bevezethetünk „képernyőmentes órát” vacsoraidőben, amikor mindenki félreteszi a telefont, és csak egymásra figyel. Ez egyszerre óvja a gyereket a túlzott digitális hatásoktól, és erősíti a családi kapcsolatokat.
A gyerekek fejlődése szempontjából az sem mindegy, hogy a szabadidejüket milyen környezetben töltik. A játszóterek, sportpályák és közösségi programok lehetőséget adnak a mozgásra, a kapcsolatok építésére egyaránt. Fontos, hogy ezek a helyek biztonságosak legyenek, és a gyerekek felügyelet mellett vehessenek részt a programokon.
A nagyváros rengeteg élményt, de sok stresszt is tartogat a gyerekek számára. A zaj, a zsúfoltság, az iskolai kihívások mind nyomot hagyhatnak bennük. A legfontosabb, amit szülőként tehetünk, hogy odafigyelünk gyermekeinkre, meghallgatjuk őket, és teret adunk az érzéseiknek. A lelki biztonság az alapja annak, hogy a gyerek egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté váljon.
Beszéljünk a gyermekvédelemről!
A gyermekvédelem nem csak feladat, hanem szívügyünk és közös felelősségünk!
A Ficsak évek óta szem előtt tartja annak fontosságát, hogy gyermekeink testi-lelki egészségben nőhessenek fel, biztonságban és szeretetben.
Csatlakozz Te is a Gyermekvédelmi DPK-hoz, azok közösségéhez, akik kiállnak a gyermekek védelme mellett!
A cél, hogy a kormány döntéshozói hiteles szakmai és állampolgári visszajelzéseket kapjanak. Mert a felelős, megalapozott jogalkotáshoz nélkülözhetetlen a családok élettapasztalata és gyakorlati tudása.
Ha te is így gondolod, csatlakozz most, és add hozzá a saját hangod a gyermekvédelem megerősítéséhez:
