A hosszú ideje hordozott bizonytalanság oldódni látszik, jó érzés, hogy másnak is fontos az életük, hogy a bennük élő bizonytalanság könnyebbedik, a kusza jövő tisztulni látszik.
Géza és Orsi együtt járnak két és fél éve, szeretik egymást. Orsi 26 éves, vidéki lány,városi albérletben lakik, Géza már 30, még a szüleinél él, de sokat alszik Orsi kis lakásában. Mindketten dolgoznak, Orsi egy takarékszövetkezetben front office-os, Géza egy barátja faipari cégénél van alkalmazásban. Ismerik és kedvelik egymás családját, csak az ünnepi ebédeknél kellemetlen az idősebb generációktól feléjük szegeződő kérdő tekintet: lesz-e esküvő és kisbaba, mit terveznek az életükkel?
A kérdés azért vág az elevenükbe, mert a szívük mélyén érzik, tudják, hogy lépni kellene, ketyeg az a biológiai óra, akkor is, ha odafigyelnek magukra és kitartóan járnak edzésre mindketten. A barátaik közül Annáéknál nemrég született egy tündér-aranyos kisbaba – azóta ugyan Anna és Péter elmaradozott a péntek esti sörözésekről, de a Facebookon posztolt babás képeik enyhe irigységgel és valami mélyről feltörő vágyakozással töltik el a lelküket. Lehet, hogy ideje lenne nekik is valami igazán fontosat meglépni?
A nyáron három esküvőn is voltak, látták, milyen nagy feladat lezongorázni egy ilyen rendezvényt, de közben olyan szép is, megható is az egész! Orsi már kinézett egy ruhát, amibe egészen beleszeretett, és végiglapozva a magazint Gézának is ugyanazon a ruhán akadt meg a szeme – azt is mondta, miközben gyengéden átölelte, hogy Kicsigyöngy (így becézi kedvesét) gyönyörű lenne benne… Olyan meghitt volt ez a jelenet, talán ez is valami jel lenne? Ugyanakkor mindig ott van bennük, hogy mi lesz, ha úgy járnak, mint a rokonságban Gyuláék, akik három év és sok hangos veszekedés után szétmentek, még szerencse, hogy gyerek nem volt… És persze a szegedi Panka néniék sztorija sem túl vonzó, akik harminc év házasság és három gyerek után váltak el. Igaz, a szüleik kitartanak egymás mellett évtizedek óta, de vajon az ő történetük hogy alakul majd?
Nem kockázatos ez egy kicsit?
Egymásnak is félnek bevallani a kétségeiket, de sokat beszélgetnek arról, hogy a félretett pénzük elég ugyan az esküvőre, valamennyit a szüleik is tartalékoltak nekik, de élhető lakást nem tudnának venni a városban, márpedig a munkahelyük miatt nem mennének szívesen távolabb. Ezek forognak a fejükben hétről-hétre, billegve a levegőben lógó „hogyan tovább” kérdés kapcsán hol erre, hol arra.
Nem foglalkoznak politikával, és inkább csak bosszantja őket, ha elkapják a rádióban a demográfiai kérdésekkel foglalkozó, nemzethalált vizionáló beszélgetéseket, bár az tényleg nem világos, hogyan lesz majd nekik nyugdíjuk. De az még olyan messze van, és annyi mindent kellene még addig megoldani…
Épp Annáék legújabb babaképeit nézegetik – pont abban a cuki, sárga-fehér csíkos bodyban van, amit ők adtak a keresztelőjére –, mikor feldobja a hírfolyam, hogy egy új kormányzati bejelentés szerint 10 millió forintos szabadfelhasználású hitelt kapnak a fiatal házasok, a havi törlesztés pedig maximum 50 ezer forint. Fú, ez jóval kevesebb, mint az albérlet fizetése! A barátjuk eladó lakását pedig ezzel a 10 millióval meg is tudnák venni, épp ott van a takarékszövetkezet mellett, sőt ovi is van egy utcával odébb… Orsi és Géza gyorsan rákeresnek a részletekre, és egyre izgatottabban olvassák, hogy milyen további kedvezmények járnak, ha gyerekek születnek sőt, a harmadik gyerek születésével jóváírják a tőketartozást is. Orsinak eszébe jut, hogy kislányként, amikor anyukásat játszottak, mindig három babát cipelt magával, Géza pedig már a hétszemélyes autókat tallózza magában.
A hosszú ideje hordozott bizonytalanság oldódni látszik, jó érzés, hogy másnak is fontos az életük, hogy a bennük élő bizonytalanság könnyebbedik, a kusza jövő tisztulni látszik.
Február van. Géza másnap délelőtt felhívja a vendéglős barátját, hogy van-e még szabad hely a nyári esküvői szezonra. Ugyanebben a pillanatban a munkahelyén Orsi újra megnézi a telefonján azt a gyönyörű ruhát és mosolyogva visszautasítja a munkatársnője által kínált fél kakaóscsigát – egy-két kilót még le kell dobni nyárig…
